Otthon, édes… Mandilla**** Köveskál – Élménybeszámoló

Otthon, édes otthon! Szoktuk mondani. Ez a mondat sokat jelent számunkra. A legtöbbünknek biztonságot, nyugalmat, csendességet. Egyeseknek egy kis lakás kuckós melegségével adja meg az ideális otthonérzést, másoknak az udvar, a kert és a tevékenyen eltölthető szabadidő nyújtja a tökéletes kikapcsolódást. A Mandilla – Mandula édessége.

Úticélunk a Balaton északi oldalán húzódó Káli-medence egyik legvarázslatosabb települése Köveskál.

Egy cseppnyi Itália

Mint mindig, most is őszinte leszek. Olasz romantikára vágytam. Paradicsomos szószra tésztával, egy jó kis savas fehér borra, mely pincehűs ajkával szájon csókol és elbódít, feledtetve a rohanó világ minden zagyvaságát.  A sok teendő és az anyagiak azonban azt suttogták maradjunk a fenekünkön és nézzünk szét kis hazánkban… és milyen szerencsénk volt. Balaton-felvidék dombjaival, tanúhegyeivel,, szőlőtőkéivel és hullámzó útjaival sok tekintetben nyújt olyan érzést, mintha a Toszkán-felvidéket járnánk.

A telitalálat – Mandilla

A Mandilla pont erre lett teremtve. A magyarságot ízlésesen ötvözve az talján hangulattal pontosan az, amire áhítoztam, ráadásul nem kellett repülővel, autóbérléssel és hasonló bürökratikus “csodákkal” bajlódni. Egyszerűen autóba vágtuk magunkat és csak hagytuk, hogy a lóerők tegyék dolgukat. Mi ugyan szerencsések vagyunk, hiszen a magyar tengert övező településerdő egyik kellemes fészkében élünk mi magunk is, ezért nem kell hosszú órákat autózni, bár ezen a kellemesen ringatózó vidéken még ez is élményszámba mehet.

Romantika családos emberként?

Bár a szívünk megszakad, ha csak pár órára el kell szakadnunk a kisfiunktól, de már megtanultuk és sokszor érezzük, hogy szükségünk van arra is, hogy társunkkal, szerelmünkkel is eltöltsünk csak kettesben némi időt. Így a lelkiismeretünket megerőszakolva nagy lélegzetet veszünk és elindulunk. Tudjuk, hogy innentől kezdve minden újra csak rólunk szól, kettőnkről és arról a kapcsolódásról, amely egy életre összeköt minket. Az autó menetzaja, a szél simogatása a kasznin, elandalít. Behunyom a szemem, és csak néha néha tekintek fel az égre. A felhők versenyeznek felettünk, egymással és velünk is. Mintha repülnénk. Szeretem ezt az érzést, merengek és közben élvezem, ahogy szárnyalunk a Párommal. Erre mindig törekszünk… nem letörni, hanem szárnyakat adni a másiknak… még akkor is, ha épp nehéz, mert a sok tervünk néha oly teherként nehezedik ránk, hogy járni is megerőltető.

Magyar vidéken mediterrán érzés

Köveskálra megérkezni felemelő érzés. A község igazán szívet melengető hangulatot áraszt, alig várom, hogy célhoz érve leparkoljunk és kéz a kézben sétálhassunk. Ki sem pakolok…! Kit érdekel?! Szálláshelyünk a Mandilla megerősíti ezt az érzést. Már az udvar magával ragad. Lépésről lépésre fedezzük fel a különböző részleteket, amiket úgy mutogatok, hogy a a párom is felnevet. Kérdezem mit csináltam. Megsimogat és jelzi, hogy most felnőtt programra vágyik, de hirtelen úgy csodálkoztam rá mindenre, mintha a gyermekünkkel sétálnánk a Balaton parton. Én is kacagok… igaza van. Most felnőtteset játszunk. 🙂
A Mandilla belső kertjét nézve ismét olasz színekben játszik a szívünk. Simán elfelejtjük, hogy Köveskálon vagyunk. Az udvar lépcsőzetes elrendezése kellemesen tagolttá teszi a teret. Több kis búvóhely és pad található a kert különböző pontjain. Látható, hogy ez a hely valóban a szerelemről, az elvonulásról és a kikapcsolódásról szól. Mindenhol ízléses kiegészítők díszítik a letisztult környezetet. Igen, ez a legjobb szó: Tisztaság és perfekcionizmus.

Prémium minőségben

Érdekes érzés fog el, ahogy felfedezzük a szállásunkat. Bárhova nézünk minden prémium minőségű és mégsem érezzük soknak, nem életidegen, hanem pont, hogy életigenlő. Egyszerűen nagyszerű az egész. Partnerkapcsolatunknak és a csendes hétköznapnak köszönhetően több szobába is betekinthetünk, mielőtt elfoglaljuk sajátunkat. Stílusában egységes hangulatot árasztanak, azonban mindegyik szobának más az elrendezése. Az egész egy hatalmas ötlettár. Picit sajnáljuk, hogy mi is kész vagyunk a renoválással, hiszen van néhány olyan momentum, melyet otthon is el tudnánk képzelni. A Mandillában még a közlekedők is sugároznak valami plusz pozitív hangulatot, amely miatt kedvünk támad mindenhová leülni egy kicsit és magunkba szívni a hely energiáit.

Ízek, mint olaszban

Jaaa, és ha már energia… éhesek vagyunk. Milyen szerencse, hogy nem kell messzire menni, hiszen a Mandilla egyben étterem is. Mi mást is kínálhatnának egy ilyen minden ízében mediterrán környezetben, mint eredeti olasz ételeket. Élünk a séf ajánlatával és vacsorára igazi vékony tésztás Calabrese pizzát fogyasztunk. Most értjük csak meg igazán mit is jelent ízig-vérig olasznak lenni. Vérré válik bennünk az ízkavalkád.

Mandilla – Édes semmittevés

Még egy Latte belefér mielőtt kipakolunk és átadjuk magunkat a hely varázsának, ami első körben annyit tesz, hogy nem csinálunk semmit. A mai rohanó világban ez ma nem is olyan könnyű. Rendesen koncentrálni kell, hogy ne gondoljak semmire vagy csak a páromra tudjak figyelni.

A teraszon halk zene szól… ez segít. Nem is olyan régen foglalkoztam speciális légzéstechnikákkal, amik stresszhelyzetben segítenek átbillenni a normál működési üzembe és nem engednek a terheket okozó körülményeknek teret adni. Most is ehhez nyúlok… olyan nyugalom száll meg, amit elsőre nem is értek. Nincs zsivaj, nyavajgás, hangos szó, városi duruzsolás, nem szól a duda, a mentő szirénája. Idővel még a zenét és kizárom. Csak magamat és a légzésemet hallom. Azt sem érzem, hogy fogjuk egymás kezét. Mintha belesüppednék a napozóágyamba, sőt még mélyebbre és szinte azt is érzem, ahogy forog a Föld… de nem szédítően, hanem lágyan, elringatóan. Semmittevés, ó édes semmittevés! Kérlek ne hagyj el! Vagy ha mégis múló pillanat vagy csupán, hát térj vissza hozzám és légy vendégem máskor is.

Csodás fénykoszorú

Hű társam ébreszt. Ezek szerint ez kissé túltolt meditációra sikeredet és belehunytam kicsit. Nem baj, megérte. Ahogy kinyitom a szemem, megértem miért kell ébredni. Ránk alkonyodott. A kerti fények, mintha koszorúként lebegnének körülöttünk… légies fényjátékuk mosolyt csal az arcunkra. Kicsit merengünk még, de eszünkbe jut, hogy fel akartuk fedezni a környéket. Billegünk séta közben és folyamatosan rácsodálkozunk valami kedves és szívderítő apróságra, ami Köveskál esteledő utcáin hever… épp a szemünk előtt, és most, hogy végre nem sietünk láthatóvá válik. Holnap már lehet csak elrobogunk mellette autóval… de most itt van, itt vannak előttünk és minden ilyen kis apró csodát a magunkévá tehetünk.

Az éj leple…

Tudjátok családos embernek lenni csodálatos dolog és büszkeség tölt el, hogy nekünk sikerült. Küzdöttünk és küzdünk is érte, egymásért sokat. Fantasztikus érzés tudni, hogy van egy gyermek, akit a mi szerelmünk idézett meg erre a bolygóra és itt segíthetjük minden lépését. De nem szabad elfelednünk közben azt az erőt, amely e kis lény teremtetésében oly nagy szerepet játszott. A lángoló románc még mindig itt él bennünk. Még mindig hívogat, hogy ölelő karjaival megadja számunkra a boldogság különböző formáin keresztül az élni akarás élményét.

A Mandilla egyik elsőre furcsának és szigorúnak vélhető szabálya az, hogy 14 éven aluli gyermekeket nem fogadnak – csak az éttermi részen – (szerk.). Ez elsőre furcsa volt számunkra is, de most… most az éj leple alatt, most, hogy ismét egymásba fonódva találjuk magunkat… most értjük meg, hogy ez igenis egy teljesen szükségszerű igény, csak sajnos sokszor elfelejtjük, vagy a háttérbe helyezzük ezen igényeinket. Köszönjük Mandilla!!! A többi maradjon a mi titkunk! 😉

Micimackó bekaphatja… 😀

Persze, persze csak a mézre gondolok. De mégis… Elég későn ébredünk mégis eszembe jut egy dallam és a szöveg is felrémlik, amelyet gyermekként sokszor reggel hallottunk. Hajnalodik, kiugrom az ágyból… a barátom már vár reám. 🙂Na, még mit nem! Ma nem! Ma én és a párnám addig öleljük egymást, amíg csak lehet. Ma ebből csak a másik ölelnivalóm szakíthat ki, aki épp a fürdiben próbálkozik összegyűrt fizimiskájából közösség előtt vállalhatót alkotni. Hagyd a csudába és ‘jer vissza mellém! – Kiáltanék, de nem teszem – Tudom ez fontos számára.

Totálisan feltölt(őd)ve

Mennyei reggeli falatok után olyan energiát érzek magamban, hogy ha a Mount Everest itt lenne előttem, oxigénpalack nélkül futva érném el a csúcsot, ahol még kiabálni is lenne erőm.😀

Körbenézek mielőtt elindulnánk, és szomorúan konstatálom, hogy a tegnap esti elme-offolás miatt elfelejtettük használni a szaunát, pedig nagyon kellett volna habtestemnek egy kis méregtelenítés. Na, nem baj, a mai túra során megtesszük ezt természetes módon.

Az indulás pillanatában jut eszembe, hogy jobb itt higiénikus környezetben könnyíteni magunkon. Beszaladok a mosdóba, ahol leesik az állam. Először is tök szuper, hogy egy egyébként elsősorban felnőtteknek szóló szálláshely étterme rendelkezik pelenkával feltöltött pelenkázóval, ahol kényelmes és patyolat frissességű körülmények között tudjuk porontyainkat tisztába tenni. Másodsorban pedig, nem is tudom láttam-e már valahol olyat, hogy azon nőtársainkra – akiknek épp a nehezebb napokat kell megélnie -, is gondolván külön tisztasági intimbetéteket helyeznek ki “vészhelyzet” esetére. Ez valami nagyon nyugati gondolkodást sugall, amivel itthon még nem igazán találkoztam.

Elnézést ezért a kitérőért, hiszen írhatnánk a picike esztétikusan hajtogatott kéztörlőkről is, de mi az Egyedi Szállások nevében egyedi dolgokról szeretünk szót ejteni… és ez igazán ritka figyelmességre utaló meglepetés számunkra. 

Látnivalók a Mandilla szomszédságában

Az ugye nem kérdés, hogy Hegyestűt megnézi mindenki, aki erre környékre téved. Nagyon sokat nézegettük már internetes képeken ezt a geológiai csodát, de ahogy előttünk tornyosul az valami időutazós élménnyel gazdagít minket. Ha már időutazás, a környék számos várromnak ad otthont, amelyeket kisebb autó túrával és kis logisztikával szépen be lehet sűríteni egy aktív napba. Ilyen a Töttöskáli templomrom, a Velétei palotarom, a Kisfaludi templomrom, a Kerekikáli templomrom, és még sorolhatnánk.

Mi azonban a Balatonhoz suhanunk Révfülöp irányába. Itt megállunk gyönyörködni a Fülöp-hegyi kilátónál. Mennyei panoráma tárul elénk. 11 fotót csináltunk, de egy sem adja vissza azt a látványt, ami itt adatik. Mindenkinek ajánljuk, hogy néhány percre mindenképp álljon meg és vegye észre milyen fantasztikusan festői környezet vesz minket körül. Utolsó állomásunk a Révfülöpi Cholnoky Jenő Gyermek- és Ifjúsági Kikötőnél, mert hosszú távú célunk, hogy kisfiunk egyszer itt tölthessen pár napot egy vitorlás táborban és most bőven van időnk szétnézni, tájékozódni és felmérni a terepet. 

Ezen utazásunk során is egyedi élményekkel gazdagodhattunk, amelyekhez nagyon sokat tett hozzá szállásunk a Mandilla  meghittségével és olaszos hangulatával, ízeivel, felnőtteknek szóló romantikájával. Érzéseink vadul kavarognak, ahogy távolodunk. Mindketten nagyon várjuk már, hogy újra magunkhoz szoríthassuk drága kicsi kincsünket, a kisfiunkat… és közben tudjuk, hogy ilyen alkalmakra és közös emlékekre, amelyeket csak kettesben élünk át nagyobb szükségünk van, mint amit megengedünk magunknak. Hiszem,  hisszük, hogy mások is hasonlóképpen éreznek… Nekik üzenjük: Útra, s kalandra fel! Várnak az Egyedi Szállások!