fbpx

Eperkert Vendégház – Parád

Parád már ismerősen csenghet az Egyedi Szállások követői számára. Hát persze, hiszen nemrég ismerkedtünk meg a Ribizli vendégházzal szintén Parádon. Nos, mi tényleg elmondhatjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk szállásadó Partnereinket illetően, hiszen általában – ha több vendéglátóhellyel is szolgálják a vendégsereget, akkor – mindegyik szállásukkal csatlakozva képviseltetik magukat Egyedi Szállásaink között. Mi pedig repesünk az örömtől! 🙂 Eperkert “interjú” a Mátrából. 😉 (szerk.)


Megőrizendő múlt

Honnan az ingatlan? Kinek köszönhető az alap, amelyre Ti most vendégházas terveiteket megvalósíthatjátok? Meséljetek kérlek a ház történetéről és korábbi lakóiról!

Apai nagyszüleim építették a házat nem is olyan régen, 1974-ben. Nagymamám különleges asszony volt, nagyon alapos és precíz mindenben. Így ő mint „építőmester”, nagypapám mint „építőmunkás” vett részt a munkálatokban ;). Apukám, aki gépészmérnök, megrajzolta a terveket, és a bátyjával együtt sokat dolgoztak az építkezésen, még a vályogtéglákat is ők készítették. Nagyszüleim igen szerényen éltek, ez a ház a régi, anyai örökségből maradt parasztház, „kisház” helyén épült, sokévi gyűjtögetés eredményeként.

Kötelességemnek éreztem megóvni, megtartani a családunkban.

Nagymamám 96 éves koráig élt, és nagyon igényes volt a tisztaságra, még az utolsó éveiben is nekiállt meszelni, sparheltot kormolni, de fát hasogatni is. Mindezt persze gyerekei óvó szava ellenére, titokban! Amikor már a felújítás végén jártunk, fájó szívvel kellett elpakolnom azt a télire bekészített mm pontos farakást, amit ő rakott fel és a hátsó kijáratnál a tető alatt várta a telet. Még mindig van belőle, a vendégek bográcsoláshoz használják.


Eperkert – álmok megálmodói

Az Eperkert vendégház bizonyos szempontból hasonló a Ribizlihez, hiszen a szülői, nagyszülői ereklyék megmentésével itt is testközelből találkozhatunk. Itt azonban a vintage mellett mintha jobban érvényesülne a provance-i és a country stílus, amely tetszetős ötvözés. Kinek a fejéből pattantak ki ezek a pompás párosítások és milyen nehézségekkel szembesültetek a kivitelezés során? Kinek köszönhető az enteriőr, a bútorok beszerzése és az egységes stílus megalkotása? Milyen munka zajlott a háttérben, amire kifejezetten büszkék vagytok?

A fő szempont az volt, hogy maximális kényelmet adjunk vendégeink számára, a régmúlt darabkáinak megmentése mellett, Nagymamám féltett kincseinek méltó helyen tartásával. Ugyanennyire fontos volt a Nagymamámnak kedves szín- és formavilág, illetve tárgyak megtartása. Így lettek a falak kedves mély rózsaszínűek, a kredenc vidám fehér-rózsaszín, sok az apró rózsamintás textil, de a piros falitányérokhoz illeszkedő piros konyhai berendezések is. Nem látni sehol sárga színt, maximum véletlenül 1-2 virág a kertben, azt nem szerette.

Természetesen a saját elképzeléseim alapján készült a felújítás során minden, így nem lett újra világoszöld a kredenc, és sok olyan berendezési tárgy is használatra került, ami Mamának nem volt: kristálycsillár, tekerőgombos telefon, faragott fotelok… Ezek a darabok egyébként a férjem szülei által vásárolt budafoki 100 éves házból lettek mentve. Rengeteg újrahasznosítási gondolat is vezérelt: átkerült például néhány dolog a Ribizli vendégházból, mondván ide jobban illik, át is festettünk sok bútort, kaptam a barátnőmtől Thonet székeket és a varrógépet (Mamáé sokkal szerényebb látvány), és persze vásároltunk is innen-onnan. Különleges fémdoboz gyűjteményem is felkerült a falra a kisszobában. Így lett ez az eklektikus, több stílusból kevert enteriőr, ahol minden szegletben van valami újdonság.

A kredenc itt is főszerepet kapott. Nagy örömmel javítgattam, festegettem, rengeteg munka volt vele. Bútorrestaurálás volt a javából.

Kihívás volt az egész házfelújítás, hiszen a covid járvány alatt kellett véghezvinni, de rengeteg ott töltött nap és sok régi jó ismerős segítségével fél év alatt lezajlott a teljes felújítás a kertrendezéssel együtt. Ez a tempó és a befektetett fizikai munka meghozta gyümölcsét, az eredmény elégedettséggel tölt el.


Mire jó egy Kádár-kocka…?

Első ránézésre az itthon ‘60-70-es években elterjedt ún. Kádár-kocka jut eszünkbe, de mintha teljes ráncfelvarráson esett volna át.  Mikor döntöttetek úgy, hogy megmentitek és megőrzitek az örökséget? Miért pont vendégházként láttátok benne a jövőt?

A ház egyébként csak egy kicsi kádárkocka, mivel nem 10*10, csak 7*10 m, de a bejárati előlépcsőnél a „beugrás” kifejezetten kedves kubatúrát kölcsönöz a háznak. A felújítás során rengeteg szakmai gyakorlati megoldás is irányította a kezünket: szükség volt injektált utólagos vízszigetelésre a főfalaknál, gipszkarton borítások a belsőépítészeti javításokhoz, vízszigetelés a fürdőszobába, új nyílászárók és résszellőzők az ablakokra, központi fűtés. Sok kényelmi elem is bekerült, teljesen új konyhapult villanytűzhellyel, mosogatógéppel.

Az elhatározás mögött, ahogy már korábban is említettem, a ház megmentése, megőrzése volt. A hasznosítás pedig a Ribizli vendégház tapasztalatai alapján már könnyebben ment. Természetesen a vendégeink elégedettsége az egyik legfontosabb szempont, de számomra egy új kert tervezése és megvalósítása egy új álmom is volt, ami így valóra vált. Ezt is a magaménak érzem, Apukámmal együtt gondozzuk a növényeket, a Nagymamám kertjében, az övé is, az enyém is.


Eperkert – Ráncfelvarrás a javából

Egyedi szálláshoz egyedi tervezés dukál. Na, mármost a francia erkély teljesen megszokott látvány egy társasházon. De egy családi háznál alkalmazni? Egyszerűen zseniális! Rengeteg helyen jártunk, de ilyen megoldással még nem találkoztunk. Meséljetek róla kicsit. Honnan a szikra és a megvalósítás során voltak-e nehézségek?

A ráncfelvarrás nagyon jó kifejezés, hiszen az utcai homlokzat az ablakok helyén két franciaerkélyt kapott. Ez kezdettől fogva egy olyan tervem volt, amiről persze mindenki le akart beszélni, mondván túl sok munka, nem ér az egész annyit, stb. stb… Mivel a házat teljes körűen felújítottuk, az épületgépészeti átalakítás mellett nyílászáró csere is történt. Így kerültek a legmagasabb hő- és hangszigetelési teljesítményű erkélyajtók a tervbe. Az ötlet részben rokoni francia kötődés, részben a kovácsoltvas kapu és korlátok formavilága ihlette. Az erkélyajtók előtti korlátokat egy barátunk készítette a terveim alapján. Ehhez rengeteget rajzoltam, mire elfogadható volt számomra a forma, ugyanakkor összeilleszthető a valóságban.


Kertem, kertem…

Az épület felújítása mellett nagy figyelmet fordíthattatok a kert, az udvar képének jelenlegi állapotára. Rengeteg színes virág és a zöld minden árnyalatával megnyugtató – gyakorlatilag – angolkert biztos nagy munka és kihívás volt. Sőt, karbantartása is folyamatos tevékenységet kíván. Kihez köthető a kültéri dizájn és a növénypompa? Mennyi idő volt, mire ez így összeállt?

A ház felújításával párhuzamosan készült a teljes belső kertrész, a “díszkert”, de sok növény ültetése, gondozása még Mamám keze munkáját dicséri, főként az előkertben és a gyümölcsösben. Ezeken a részeken is ültettem új cserjéket, virágzó évelőket, szárazságtűrő és sziklakerti növényeket, jellemzően ezek uralják a virágos részeket. Az ültetett növények többsége saját szaporítás, egy időben nagyon belejöttem a kertészeti munkákba, és rengeteg kis sarjat sikerült nevelgetnem, ezekkel töltöttem meg az ágyásokat itt-ott. Ilyenek pl. sziklakertiek, rózsák, nyári orgonák, krizantémek, aranyvesszők, gyógy- és fűszernövények, nefelejcsek… Mindig drukkolok, hogy mi vészeli át a hideg mátrai teleket.

A fotókon a belső díszkert építési lépései látszanak: földmunka, drénezés, gyeprácsos kavicsolt járdák kialakítása az agyagos, vizenyős talaj miatt volt szükséges. Az ásást szerencsére vállalta egy bobcat, viszont a gyeprácsokat mind én fektettem le. De igazi cica is kísérte a munkát: Lidi, Mamám cicája mindig a nyomunkban van, vagyis inkább láb alatt, előtt, figyelni kell, nehogy elessünk benne, annyira szereti a társaságot. Ő a vendégeink nagy kedvence.

Vissza a kerthez: vannak 40, de 4 éves rózsák is. A legszebbek a szobarózsák, amiket Mamám kapott névnapra, köszöntésként, és kiültetve csodásan érzik magukat. Kedvenceim a szellőrózsák, amik nyár végén uralják a kertet és a püspöklila nyári orgonák tele pillangókkal már fa méretűvé fejlődtek. A lila és bordó futómuskátlik Mamám kedvencei voltak, teleltetjük őket minden évben.

A kertrekonstrukció is lezajlott egy fél év alatt, azóta a kertészkedésé, a karbantartásé a főszerep. Új növényt nem kellett vinni, mivel már nincs hely, szinte minden ültetés eredményes volt.


Tervek és célok

Nyughatatlan és mindig jobbító, javító szándékú terveitek milyen meglepetéssel szolgálhatnak az Eperkert vendégei számára a jövőben? Vannak új – nem titkos – elképzelések és ötletek, amik megvalósítását tervezitek?

Rengeteg tervem van, mint mindig, de most a kisfiunkra szeretnénk elsősorban koncentrálni, mellette így is kihívás a két parádi ház menedzselése, a kertek folyamatos gondozása. Ami a közeljövő elképzeléseibe belefér, és következő lépésként megvalósítható, az a kert őszi formázó metszése, mivel egyesek dzsungellé nőttek. A fedett teraszon az étkező és grillező környékét szeretném még szépítgetni, kényelmesebbé tenni, nagyobb helyet teremteni a csocsóasztalnak, a játékoknak.


Eperkert – A név kötelez

A Ribizli vendégház esetében megtudtunk, hogy a házhoz tartozó kert jó emlékű és fontos részei voltak a nagy piros ribizli bokrok, melyről gyermekként oly jóízűen falatoztatok. Ezek szerint az Eperkert vendégháznál is volt/van hasonló emlék – Ennek köszönhető az elnevezés?

Eperlekvár, persze! Nagymamám minden évben főzött – órákig és nem Dzsemfix használatával 🙂 – csodás lekvárt és különleges süteményekben tálalta számunkra. Fiatal korában cukrászatban is dolgozott, fagyit is készített, amit Apukám és a bátyja iskolaszünetben árultak. Pár szem ribizliből is készült habos piskóta, a kerti almából almás pite, körte kompót, málnaszörp, de szív alakú csokitorta is a szülinapokra.

A „név kötelez”: a gondozott kert kiemelt szempont volt a vendégház szolgáltatásai között, de mondhatjuk, hogy azért is lett Eperkert, mivel így a név is tükrözi a kert fontosságát.


A hely, ami csupa lélek

Parád és környéke rengeteg látnivalóval és túralehetőséggel várja látogatóit, melyről kérdeztünk Titeket a Ribizli esetében is. Van-e számotokra kiemelten kedvenc hely, látványosság, amelyre szeretnétek felhívni a figyelmet, és esetleg kimaradt legutóbbi “beszélgetésünk” során?

Mindenképp pihenjetek meg a Máriácskánál a több száz éves fa árnyékában az Ilonavölgyben, alig pár száz méterre Parádfürdő, Cifra Istállótól, Sándor-rét felé, az út mellett közvetlenül. Olyan elmélyült csend és meghitt hangulat lesz ott úrrá rajtunk, amit csak ritkán érez az ember. Én ugyanígy érzek, akkor is, amikor az Eperkertben vagyunk: nyugalom, békesség, egy szeretetteljes házikóban, a természet ölelésében. Ahogy a vendégeink írták: „A lényeg csupán annyi, hogy vannak olyan szálláshelyek, ahol nincs lélek. Itt azonban van. Ez a hely csupa lélek. Ezt kerestük. Köszönjük szépen!”

Emlékek

Jelen