fbpx

Élménybeszámoló – Pillangó – FarFar Chalet

Papillon, illetve Sommerfugl – ez esetben

Célunk a FarFar Chalet felé haladva ámuldozunk a magyar táj szépségeiben. Arról beszélgetünk miként fog illeszkedni a skandináv stílusú szállásunk a budai hegyekhez. Egy biztos, tele vagyunk izgalommal. 

A nagy szívdobogásunk enyhül, ahogy meglátjuk az épületet. Mint egy pillangó olyan. Amíg mozdulatlan, addig tökéletesen beleolvad színes környezetébe, majd mikor jobban megfigyelvén elevenné válik, úgy emelkedik ki a pompázatos virágok közül. A FarFar is belesimul a tájba, azonban ahogy közeledünk és jobban szemügyre vesszük, úgy kezd mesésen egyedivé válni… mint a pillangó, amelynek mintázata  egyszeri és megismételhetetlen. 


FarFar – Fa, Fa

Ja, és fa! Bárhova kalandozik a tekintetünk mindenhol fa. Annyira szeretjük a fát… akár élő, akár természetbe illeszkedő fából készült alkotás, mi egyszerűen imádjuk. Valahogy megnyugtat és kiszakít a város fémektől zizegő méhkasából, ahol minden csak duruzsol és hevesen zümmögve robotol. Itt nincs nyüzsgés, nem dolgozni jöttünk. Legalábbis képtelenek lennénk munkaként felfogni bármit ebben a közegben. Piros jelzést kapunk – Állj! Állj meg és nem rohanj, ne menj tovább! Állj meg és engedd el. Engedd el a hétköznapok hangosan morduló darálóját és engedd el magadat. Nem ellenkezünk… 🙂


A külső megfog…

… a belső megtart – tartja a mondás. Nos, ez szerencsére nemcsak az emberi kapcsolatokra igaz, hanem ez esetben Egyedi Szállásunkra a FarFar Chaletre is. A külső esetében a képek, amiket eddig láttunk figyelemre méltóak voltak, de amit élőben látni az valami egészen zseniális. Most és rögtön megvennénk és beköltöznénk, ha egy ingatlanos hozott volna ide mutatóba. Ha nem tudnánk bemenni a házba már, akkor is megérte eljönni… de szerencsére bemehetünk. Belül mutatkoznak meg igazán a skandináv vonalak és színek. Oly elragadó, ahogy a fehér falak mellé a apró kiegészítők és egy-egy merészebb falrészlet színe illeszkedik. Mindez olyan összhangot áraszt, amelyre pont vágyik a magyar szem… és ezért nem kell Dániába utazni, hiszen megkaphatjuk Budajenőn is.


Kémiai kapcsolat és a FarFar Chalet

Szállásadóink magyar és dán származásúak. Ez a kettősség csodás egyveleget alkot. Működik a kémia… Köztük és a szálláshelyen is. Nincs semmi, ami túlzóan sok lenne, és robbanást okozna, mégis minden érezhetően aktív és mondhatni kovalens kötést alkotva jól funkcionál. 

Egyedül a panoráma veszélyes, mert a Budai Tájvédelmi körzet látványa akár túl is hevíthetné érzéseinket. De ne is beszéljünk melegről és hevülésről, mert olyan hőség van, hogy inkább elbújunk a klimatizált házban. Itt sokkal kényelmesebben és komfortosabban tervezhetjük meg a nap további részét, miközben a behűtött ajándék borocskával szemezünk. Egyelőre nemet mondunk, mert meghívásunk van a vendéglátóink által üzemeltetett helyi kávézóba.


Sercli

Már a neve is jól cseng. Hirtelen sajnálom, hogy nem magyar, hanem német eredetű a szó…, majd rájövök, hogy pont ezek a találkozások teszik világunkat ilyen változatosan varázsossá. A kávéház mellett játszótér van… a kisfiamra nézek és már alig várom, hogy a rákérdezzen egy frissen ropogós kenyér héját majszolva, hogy mi ez és én elmondhassam neki: Ez a sercli Drágám! Ahogy a roppanós kenyér, úgy a kávézóban található minden kézműves termék ínycsiklandozó. Mennyei kávéval frissülünk, majd egy fagyit lassan olvasztva a szánkban hűtjük le felforrósodott testünket.


Magyar népmese Dán szereplőkkel

Vagy fordítva? A nyelvi találkozások után tovább erősödik bennünk a kapcsolódás fontossága. Olyan jó látni és tudni, hogy működnek az apró összefonódások a világban. Ahogy ez a magyar-dán pár alkotja meg a vendégeik számára a béke szigeteit itt Budajenőn, úgy kellene barátságban, szeretetben és szerelemben élnünk mindannyiunknak. Bárcsak ragadós lenne példájuk és születnének nap, mint nap szeretetteljes kapcsolatok nemzetek között is.


Nem beszélve a gondoskodásról, amely az eredeti vezérfonala volt a FarFar Chaletnek, hiszen Klaus apukájának épült a Covid alatt, hogy szükség esetén közel lehessen a fiatalokhoz. FarFar (apai nagyapa – szerk.) ugyan most far, far away van, de addig sem áll a ház üresen. Eszter és Klaus gondoskodik róla, és vendégeikről.



Káprázat – FarFar Chalet

Este érünk vissza a FarFar Chalet-be. Egészen más világ fogad. Mintha más színben játszana minden. Ahogy a nap fénye változik, úgy változik a környezetünk is. Mást tükröz a víz a bio-medencében és megint más, ahogy bent felkapcsoljuk az esti fényeket napnyugta után. Az egész egy bódító káprázat, ahol minden fényviszony mellett más érzésekkel pihenhet meg a megfáradt utazó. Most esik igazán jól egy korty hűs borocska. A medence lassan kellemesebb, mint az esti levegő – a dombok között gyorsabb az éjjeli lehülés. Bár már szükség volt az enyhülésre, mégis melengető most megmártózni a langyosan cirógató vízben. Míg mi a kismedencében ejtőzünk a kisfiúnkkal, addig kedvesem lebegve relaxálhat a 20 méteres nagy medencében. A szaunát már nem próbáljuk ki, szinte azonnal elnyom az álom mindannyiunkat. Nyugalom… Teljes nyugalom.


Okosan, felkészülten, távcsővel

Szeretjük az ajánlásokat, így nagyon örültünk, amikor a FarFar Chalet facebook oldalán találtunk néhány jó ötletet. Szállásadóink azt mondták, hogy távcsővel látszódik a Zsámbéki romtemplom, így mi hoztunk… és tényleg látni. A reggeli lomházás után most energiával tele indulunk el. Messziről is látványos volt, de közelről elfog a féltékenység… milyen pazar lehetett élni a templom virágzásának idején. Most épp azt nézzük vajon milyen koncertről maradunk le, mert az azért még nem kisgyermekes program. 😀 Budajenő másik oldalán található a Csergezán Pál kilátó, ahonnan mindenképpen szeretnénk megtudni milyenek a kilátásaink. 😀 Útközben ér minket az ebédidő, sőt meg is csúsztunk kicsit. A pátyi Cukorborsó étterem valódi kis hangulatbomba, az ízekről nem is beszélve. Azt hittük feltöltődünk, de olyan jól laktunk, hogy mozdulni is alig van erőnk. Ezt elcs…., izé -szúrtuk. De nem adjuk fel! Megéri a fáradtság, a panoráma lenyűgöző, milyen szuper, hogy hoztunk messzelátót. Fullos ebéd, kényelmes túra… le is gyalogoltuk a fáradtságunkat. Ismét teljes erőnknél vagyunk és még messze az este.


Még bírjuk…

Bevállalunk még két állomást. Vissza Zsámbékra, ahol először a Rakétabázist látogatjuk meg. Érdekes, rendkívül látványos, de egyben megrázó is az élmény. Változó hangulatban járjuk végig a látnivalókat. Egyik pillanatban feldobódunk egy-egy régi telefon vagy menő oldalkocsis motor láttán, máskor keserédes szájízzel vizsgálunk meg egy-egy fegyvert és löveget, amelyek oly szigorúan tudnak emlékeztetni önnön gyarlóságunkra és képességünkre a pusztításhoz. Elgondolkodva ülünk be az autóba. Nagy levegő… kifúj. Még jó, hogy mai utolsó célunk ennél sokkal felüdítőbb. A zsámbéki Lámpa múzeumot tekintjük meg. Elvarázsolt kis hely ez. Folyamatosan mosolygunk miközben azt sem tudjuk hova lépjünk éppen, mert ahogy a szem elkalandozik, úgy szökkenünk egyik lámpától a másikig. Gyermeki örömmel mutogatjuk egymásnak, hogy: Ezt nézd csak! Mintha egyébként nem lenne időnk mindet megcsodálni. Erre szükségünk volt.


Búcsú? Nem, nem!

Csak úgy zsibong a fejünk a sok élménytől, amiket Budajenő és a FarFar Chalet környezetében éltünk át. A Google térképre nézve látjuk, hogy mennyi mindent lehetne még megnézni. Élménybeszámolónkat így most nem a búcsúzással zárjuk, mert nem akarunk még elszakadni ettől a környéktől és a szállásunktól sem. Megpihenünk még egy csendes éjszakára, magunkba szívjuk a Budai Tájvédelmi körzet tápláló frissességét, hogy másnap újabb kalandozások közepette térhessünk szeretett kis otthonunkba.